MÉGIS LÉTEZIK A CENZÚRA! ????

Tőke Péter és Drábik János a Kormánybuktatás kézikönyve c. új könyvét első körben betiltották.

E kötet tartalmának az ismeretéért egyes országokban letartóztatás, hét év börtön jár, és a könyvet árusító üzleteket felgyújtják. A kormánybuktatás kézikönyve cím, talán ezért is, annyira ráhozta a frászt hazánk egyik nagy nyomdájára, hogy látatlanban, a kötetbe bele se nézve visszadobták, politikai okokból. Mint a 80-as években. Mintha a Fidesz-uralom ellen szerveznénk lázadást. Épp ellenkezőleg. Mi egy népakarat nemzeti kormányának és mindannyiunknak a védelmére adjuk közre ezt a Gene Sharp-féle tudományt. Azért ismertetjük, hogy a zsoldos-ellenzék ne tudja legyőzésünkhöz felhasználni. Ha pedig a jövőben egy magyarellenes párt kerülne hatalomra, s újra elkezdené Magyarország rabszolgasorba döntését, akkor meglenne a módszerünk ahhoz, hogy felszámoljuk és elkergessük őket, (ahogyan a diktatorokat is). Aki tehát ellenünk van, az a nemzete ellen van.

Magyarország lett a diktatúrák megdöntésének a bölcsője

Megjelent Drábik János és Tőke Péter Sheldon A kormánybuktatás kézikönyve című könyv. Megtudhatják milyen módszerekkel győzött világszerte Gene Sharp professzor? ő találta ki a ,,maidant”, a tünteté-ses békés-háborúkat és a választott vezetők ,,demokratikus” elkergetését.

Budapestről indultak el a színes, békés forradalmak

Valamikor 2000-ben egy közös könyv írása céljából rendszeresen bejártam ama bizonyos épületbe és találkoztam Stefán Géza vezérezredessel, a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatójával és operatív helyettesével, a Vezérőrnaggyal, társszerzőmmel, akivel közösen kémkönyvet írtunk. Látogatásaim alkalmával megbeszéltük, hogy a valós történetből mit és hogyan lehet megírni, a dialógusokban mi legyen, hogyan tudjuk a karaktereket és a helyszíneket hihetővé tenni, stb. Ezekre az egyeztetésekre szükség is volt, mert az én írói szabadságom és a fantáziám szárnyalt, amit viszont a titoktartási előírások korátoztak, így meg kellett nyirbálnom a valóság hű tükrözésére irányuló törekvéseimet.

Mindig vittem nekik támpéldányokat a könyveimből és a Leleplező könyvújságból, amelyet én főszerkesztettem. Egyik ilyen alkalommal Vezérőrnagy arra kért ne a cégnél találkozzunk, hanem fent a Budai várban, és csak annyi időre, hogy az egyik parkolóban egymás mellé állunk, átadom a magazinunk új példányait, s már mehetünk is a dolgunkra.

Nos a Hilton előtt, egy mellette fenntartott üres helyen parkoltam le. Gépiesen leengedtem a vezető ülés melletti ablakot, átadtam a szokásos példányokat. A vezérőrnagy elvette s a fejével intett, hogy szálljak ki.

– Sétálunk egyet

Ez az szokta jelenteni, hogy valamilyen hasznos információt akar adni. Egyenes a Hilton hotel bejárata felé mentünk, s csak azt taglaltuk, hogy jól vagyunk. Bent a recepciótól balra leültünk:

– A szokásos tea jó lesz?

Megrendelte, aztán belelapozott az egyik magával hozott Leleplezőbe.

– Na, lesz mit olvasnom.

Becsukta a könyvújságot, aztán az elgondolkozó, komoly arca sejtelmesen mosolygóssá változott, s felfelé mutatott:

– Mit gondolsz miféle workshop van fenn?

– Megint valamilyen reklámbaromság, vagy egy új terméket dícsérnek a mennybe?

– Nem talált. Most egészen másról van szó. Egy rendkívül érdekes nemzetközi fejtágítót tartanak arról: hogyan lehet és kell elkergetni a diktátorokat, hogyan lehet megdönteni a diktatúrákat és átalakítani demokráciává.

– Húha! – esett le az állam.

– Az egész egy harwardi professzor, Gene Sharp tudományán alapul.

– Sosem hallottam róla.

– Majd hallasz még eleget, de lehet, hogy csak évek múlva.

– És ő van itt? Nem lehetne egy interjút készíteni?

– Gene Sharp nincs itt, csak a társa, Robert Helvey tartja az előadásokat. Vele meg nem igen kommunikálhatsz, mert egy amerikai ezredes, aki feltehetően a CIA-nek dolgozik. Az ittléte, mint ahogy a workshopé sem publikus.

– Valamelyik hallgató sem állna kötélnek?

– Nem mert gyakorlatilag ők sem léteznek. Csak nem képzeled, hogy a déli szomszédunktől, a Balkánról, vagy valahonnan keletről érkezett radikális ellenzékiek, vagy lelkes forradalmárok, akiket számos regionális titkosszolgálat figyel, szerepelni akar a magazinodban? Gondolod, hogy interjút ad arról, hogyan akarják elkergetni országuk választási csaló elnökét, vagy a messzebbről jöttek hogyan akarnak egy békés forradalommal új, demokratikus államot alapítani.

– Akkor az sem zárható ki, hogy ez egy terrorista képző.

– Ez nem igaz, ezt csak a kiszemelt diktátor, vagy a célpontország jelenlegi vezetése állítaná, de ők nem tudhatnak erről a találkozóról.

– Gondolom, ezek a célpontok jelenleg a mi baráti országaink, így nektek a kémelhárításnak le kellene csapni rájuk.

Felnevetett:

– Nem hittem volna, hogy a közös könyvírásunk ellenére ennyire naív vagy. Először is, amint említettem itt nincs senki, fantomok ellen pedig nem lehet fellépni. Ha ez tennénk tucatnyi haragos civil állná az utunkat már az utcán CIA-s igazolványt mutatva: ,,Haladjon arra tovább!”, vagy ,,Sarkonfordulni!” Ezek pedig nem cicóznának, ott helyben szitává lőnének.

– Akkor te honnan tusz róla?

– A NATO brüsszeli titkosszolgálati központja jelezte a rendezvényt, néhányan ide is jöttek és biztosítják a workshop helyszínét. Az irányító kollégával nemsokára itt találkozom, elviszem ebédelni. Szereti a jó magyaros ételeket meg a badacsonyi Kéknyelűt.

Még meg akartam kérdezni, hogy kap-e erről tájékoztatást a miniszterelnökünk, de már felállt:

– Így is sokat elmondtam neked – kezelt velem, én meg elhagytam a hotelt. Közben többször is hátra pillantottam a szemem sarkából, nem követnek-e, de úgy látszik a Vezérőrnagy kollégájának nézhettek.

Erről nem beszéltem senkinek, őszintén szólva el is felejtettem. Sok-sok évvel később, tavaly jutott eszembe az egész, amikor Saul Alinsky folytatása ötletként felmerült.

Gyorsan utána néztem. Robert Helvey nevével kutatva az interneten hamar találtam több anyagot is. Drábik János kollégám már tavaly utalt Saul Alinsky utódjára, s most megtudtam én is ki az a fantasztikus háttérember, aki világszerte ott van karmesterként a forradalmak, diktatúra megdöntések, és ,,demokratikus” jogállamok gründolásánál. Aztán valósággal lázba hozott, amikor rádöbbentem csak én ismerem tágabb összefüggéseiben a budapesti workshop titkát, az általunk feltételezett európai békés rendszerváltások magyar kiindulópontját. Elképesztő! Ahogy 1989-től a rendszerváltások, így az európai békés diktátor-buktatások kiindulópontja is Budapest volt. Az utóbbi pedig akkkor ott a Hilton hotelban a szerbekkel kezdődött. Utána jártam és első körben a következőket tudtam meg:

Gene Sharp és Robert Helvey a Nemzetközi Republikánus Intézet megbízásából, a szerbiai ifjúsági ellenzéki mozgalom, az Otpor kérésére szervezték meg a budapesti workshopot. Ezen főleg az Otpor aktivistái, civil kezdeményezések szervezői vettek rész. Gene Sharp küldött nekik ellenállási és diktátor-megbuktatási tananyagot és egy ezekkel kapcsolatos módszereket tartalmazó könyvet, Helvey ezredes pedig a workshopon a gyakorlati végrehajtás különféle módozatait oktatta. Az elsődleges cél Milosevics elnök elkergetése volt. A Nemzetközi Republikánus Intézet által pénzelt budapesti Hiltonbeli workshopot követően az Otpor aktivisták országos tiltakozó és elégedetlenségi kampányt, békés engedetlenségi mozgalmat szerveztek az elnökük ellen. Gene Sharp módszerei eredményesek voltak, mert Milosevics 2000-ben kibukott a hatalomból, később pedig háborús bűnösként Hágába került.

Önmagában ez is elismerésre méltóvá tette volna a Hiltonbeli workshopot, ám kiderült sokkal jelentősebb dolog történt. A budapesti békés diktatúra-megbuktatási szaktanfolyam egyben bölcsője lett az európai diktatúrák megdöntésének. A Hilton-ban felkészített ellenállók és Otpor-aktivisták a sikerük után tovább adták a sharpi-tudásukat. Ezúttal már ők tarottak szemináriumokat a fiatal grúz ellenzékieknek, majd az ukrajnaiaknak. Az Otpor-aktivisták 2003-ban elmentek Grúziába és az amerikai sharpistákkal együtt békés Sharp módszerekkel, tömeges tiltakozásokkal segítették rózsás forradalommal elkergetni Sevarnadzét és hatalomra juttatni Sakaswilit. Ez a Budapesten kiképzett győztes ellenálló csapat vonult tovább 2004-ben Kievbe, ahol ugyancsak békésen elindították és sikerrel levezényelték a sálas forradalmat, Janukovics első megbuktatását. Aztán tovább vitték a békés forradalom tudományát és mindenhol a helyi ellenzéki mozgalmakkal, 1gy Kirgizisztánban is győztek. (…)

Sharp szakított a fotelforradalmár szereppel

1983-ban az erőszakmentes akciók kidolgozására, folytatására egy non-profit szervezetet alapított. Mivel nagy tisztelője volt a svájci Nobel-díjas híres fizikusnak, aki tudomása szerint ugyancsak az erőszakmentes ellenállás híve volt, az Albert Einstein Institut nevet adta intézetének. Ez sok-sok évvel később az erőszakmentes forradalmak, lázadások és ellenállások mágikus világközpontja lett. Képzeljék csak el az előszobájában, akár egy orvosi rendelő várójában ,,páciensek” várakoznak. Nem egy-egy beteg egyedül, vagy a kísérőjével, hanem különféle csoportok, feketék sárgák, fehérek. Zsidók, muszlimok, katolikusok, és istentagadók. Népvezérek, anarchisták, szélsőséges radikálisok, bukott ellenzéki politikusok, és hatalomra kiéhezett kétes figurák. Egy részük talán már gyilkolt is, de ezt nem kötötte a forradalom istenének az orrára.

Sharp pedig minden ,,delegációt” fogadott, meghallgatta a ,,páciensek” országértékelését, aztán lediktálta nekik a legcélravezetőbb és sikerrel is kecsegtető hazai tűntetéssorozatot, az adott hatalom stabilitásának aláásását, a vezetők diktátorrá kikiáltását és különféle módszerekkel történő lejáratását, stb. Sharp minden esetben figyelembe vette a helyi sajátosságokat, és az ajánlott 198 diktatúra-megdöntési módszerből csak az oda illőeket javasolta. Nagyobb volumenű ügyeknél ő is az adott országba utazott, helyszini szemlét tartott, megismerkedett az ellenállók, ellenzéki politikusok, diktatúrát megdönteni akaró demokraták, vagy a gerillák vezetőivel, mert fontosnak tartotta a szmélyes kontaktust is.

Valaki megkérdezte tőle, honnan az Albert Einstein imádat? A válaszában úgy beszélt róla, mint a mentoráról, s büszkén mutatta, hogy az első kötetéhez Einstein írta az előszót. Ezt én is elhittem, de Sharp múltjában kutatva találtam egy objektív kritikát. Ebből egyebek közt kiderült, hogy az Albert Eistein kapcsolat, főleg a világhírű fizikus előszó írása igencsak megkérdőjelezhető. Einstein ugyanis már a forradalmi mű kitalálása és megírása elött hat évvel meghalt. Ennyi füllentés, szerintem megengedhető Sharpnak, hiszen remek marketing-trükk.

A fenti intézet és Gene Sharp 1983-ban és azt követően még néhány évig az ismeretlenség homályában volt. Az egyetemi köröket leszámítva nem igen törődtek vele, majdhogynem valamiféle katedraforradalmárnak tekintették, aki még a diktatúrák megdöntését is tudományos játékként modelezi, mint a hadtörténészek a tengeri csatákat egy lavór vizben. Sharp tudományánál hiányzott valami. Az, hogy felfedezzék!

1987-ben végre bekövetkezett a fordulat. Robert Helvey ezredes, vietnámi veteránt a hadsereg egyéves ösztöndíjjal a Harward egyetemre küldte. Éppen oda, ahol akkoriban Gene Sharp is tanított. Az ezredes, ahogy visszaemlékszik, Sharp szemináriumain az erőszakmentesség módszereinek taglalása eleinte komolytalannak tűnt a sok hosszú hajú hippi jelenléte miatt, ám miután a tanára hosszasan beszélt a hatalom megragadásának módszereiről mindjárt rádöbbent az új tudomány nemzetközi jelentőségére. Helvey rájött, hogy hibás a ,,békés” szó túldimenzionálása, Gandhi egyedülálló pályája vezérelvének, a BÉKÉS-nek a maximalizálása. Mintha Sharp csak egy mutogatós karatét akarna megvalósítani tényleges ütések, és az ellenfél harcképtelenné tétele nélkül. Úgy ítélte meg hibás Sharp megközelítése, hiába akar Gandhi világán építkezni, azt legfeljebb csak elméletileg teheti meg, mert tudományának a gyakorlatban "semmi köze a pacifizmus"-hoz. Helvey tévedett is meg nem is, mert később az esetek többségében véres háborúkhoz, tömeges gyilkolásokhoz vezetett a sharpizmus, míg néhány esetben valóban egyetlen lövés és halott nélkül meg tudtak dönteni diktatúrákat, vagy elnyomó rendszereket

Robert Helvey meghívta Sharpot ebédelni egy színvonalasabb helyre, és sokáig beszélgetett vele arról, hogyan lehetne a világ különböző részein a gyakorlatban is alkalmazni a 198 pontot és békés halatomváltás különféle módszereit. Rávette arra, hogy ezt minél előbb a gyakorlatban is kipróbálják. Az ezredes volt annyira bölcs, elhallgatta, hogy az ellenállás, a diktatúra elleni küzdelem szerinte csak jelentős véráldozat árán lehetséges, de látszólag ő is a tanára békés szándékait hírdette. Talán arra is rájött, hogy ezzel az elvvel sokkal szalonképesebbek lehetnek. A két férfi szakmailag egymásra talált, rájöttek, hogy sok tekintetben kiegészítik egymást. Sharp hiúságát pedig kielégítette az, hogy ő a mester, és az ezredes pedig egy hű aszisztens, vagy tanítvány.

1987-ben körülbelül ugyanabban az időben, amikor a barátságuk megszületett, egy katonai junta ragadta magához a hatalmat Burmában. Három évvel később, Mr. Helvey, addigra visszavonult a katonai pályáról, de ,,civilként” is folytatta utolsó feladatát a burmai dzsungelben a kormányellenes gerillák katonai junta elleni harcát és a lakosság – Sharp tanításai alapján történő – békés ellenállásra való felkészítését.

Bár az erőszakmentes ellenzéki tevékenységnek hagyománya volt Burmában, Sharp koncepcióját mégis nehéz volt eladni, mert a menekültek jelentős része militáns disszidens volt. Kyaw Kyaw, a burmai ellenzéki aktivista elmondta, hogy "A fegyveres harc idején mi is kerestük a békés megoldásokat, így nagyon jól jöttek Sharp erőszakmentes akciói."Végül felkarolta az ötletet.

1989-ben, a burmai gerillák és az ellenzék segítése révén az Albert Einstein Intézet Ázsiában szűkebb körben ismertté vált, Gene Sharp kezdett tanácsokat adni az antikommunista mozgalmaknak. Az a tény, hogy tanácsokat adott az ottani katonai hunta ellen harcoló Burma Demokratikus Szövetségnek, jó referenciának bizonyult, mert a tajvani Progresszív Demokrata Párt is megkereste. A szigetük kommunista Kínával szembeni függetlenségének megerősítésére és a fenyegető diktazúra ellen kértek a sharpi ,,tananyagból”. Az egységes a tibeti ellenzék mellett a Dalai Láma függetlenségi mozgalmába is ,,besegített”, aztán még a palesztin nacionalistáknak is adott tanácsot, hogyan lehetne megállítani a terrorizmust? Ebben együtt működött Reuven Gal ezredessel, az izraeli fegyveres erők pszichológiai akció részlegének igazgatójával.

Ezek a kínai júniusi Tienamnen téri dráma és a közép-kelet-európai szovjet csatlós államokbeli rendszerváltások előtt történt ázsiai és izraeli akciók megerősítették a CIA-t abban, hogy hasznos lehetne az Albert Einstein Intézetet bevonni az USA nemzetközi titkos akcióiba. Ez az igény hozta játékba Robert Helvey ezredest, aki a Harwardon már összebarátkozott tanárával, Sharppal. Helvey, ,”Bob” az Amerikai Katonai Attasék Kiképző (Fő)Iskolájának az egykori dékánja a titkos akciók szakértője volt. Ő vette rá korábban Gene Sharpot, hogy Burmában tanítsák meg az ellenzéket és a dzsungel-harcosokat a békés ellenállásra, az ottani kegyetlen katonai junta elnyomó rendszere elleni ,fellépésre. Sharp, aki bele ment, persze nem tudta, hogy a társa, Helvey ezredes kettős játékot játszik, mindkét felet támogatja, hogy Washington még a kritikus pillanatokat is átvészelhsse "jó" és "rossz" ellenfelek küzdelmének nyomonkövetésével.

“Bob” számára a feladat könnyen elvégezhetőnek bizonyult, mivel ezt megelőzően 1983-1985-ig ő volt katonai attasé Rangoon-ban és segített kiépíteni a diktatúra rendszerét. Kitűnő ,,terep”-ismerettel rendelkezett, így könnyedén űzhette kettős játékát, a katonai junta és a Mrs. Suu Kyi által vezetett igazi ellenzék támogatását. Helvey ezredes a fegyverszállításokkal és a támogatásokkal képes volt egyszerre irányítani és kézben tartani a katonai diktaturát és az ellenük folytatott gerillaháborút. Ezzel a sajátos kontrollinggal Washington kívánságára ,,egyensúlyt” tudott teremteni, a katonai junta állandó nyomás alá került (rászorult az USA támogatására), a gerillák pedig az ügyesen ,,szabályozott” váltakozó sikerekkel-kudarcokkal csak korlátozott győzelmeket érhettek el a harcok során. (Így ők is rászorultak az USA támogatására!) Ez az állapot később Sharp aktív beavatkozásának köszönhetően változott.

Számunkra, magyarok számára az lenne a fontos, hogy fellebbenjen a titok fátyla arról, hogy Gene Sharp tudományának, esetleges beavatkozásának köszönhető-e, hogy a magyar rendszerváltás véres harcok és halottak nélkül békésen mehetett végbe.

Ha csak az 1990-es évet nézzük, akkor egyértelmű, hogy Gene Sharp békés forradalmi módszereit Magyarországon is használták, mert akkor főleg politológusi és titkosszolgálati körökben világszerte ismertté vált. 1990 februárjában ugyanis, az Albert Einstein Intézet nemzetközi konferenciát rendezett, amelyen 16 ország 185 szakértője vett részt, köztük Sharp ,,társai” Robert Helvey és Reuven Gal ezredesek is. Itt ismertették azokat a sharpi módszereket, amelyekkel, mint békés módszerekkel is megdönthetők a kommunista diktatúrák. Ez volt a kezdete a Szovjetunió és a szövetséges diktatúrái elleni nemzetközi antikommunista keresztes hadjáratoknak, az erőszakos, fegyveres fellépések nélküli szabadság és függetlenség kiharcolásának.

Ennek leglátványosabb eredménye a balti országok függetlensége. 1990 októberében Gene Sharp és csapata Svédországba utazott és megszervezte számos litván politikus békés rendszerváltó kiképzését. A résztvevők egyebek között megismerhették és megtanulhatták a Vörös Hadsereggel szembeni a népi ellenállás különféle módozatait is. Hat hónappal később, amikor 1991. májusában kitört a térségbeli válság, és Gorbacsov bevetette a különleges erőket; a Sajudis szeparatista pártnak (peresztrojka Initiative Group) Gene Sharp volt a tanácsadója, és sokat segített Vytautas Landsbergis-nek és a függetlenségéért harcoló többi balti köztársaságnak. 1992 júniusában, a már független Litvánia honvédelmi minisztere, Audrius BUTKEVIČIUS, egy ott rendezett szimpóziumon megköszönte Gene Sharp munkáját és hansúlyozta, hogy az Albert Einstein Intézetnek volt a legfontosabb szerepe a balti országok függetlenedési folyamatában.

Ezt csak azért emeltem ki bővebben, hogy érzékeltessem milyen aktív volt a szovjetek és csatlósaik diktaturájának megdöntésében Gene Sharp és az Albert Einstein Institut. Épp ezért nem zárható ki, hogy a kulcsfontosságú 1989-es évben, a kelet-közép-európai országok békés rendszerváltásaiban is részt vettek, ám csak a háttérből. Itt is az egész Magyarországon kezdődött. Megalakultak az első ellenzéki pártok, az EKA, az ellenzéki kerekasztal, és egy sor Sharp-féle ajánlással alkudozni kezdtek a hatalommal a békés rendszerváltásról.

Az már 1989 nyár elejére prognosztizálható volt, hogy az állampárt megosztott, a reform-szárnya támogatja a plurális rendszer irányába tervezett átalakításokat, egy új, demokratikus jogállam alapjainak kidolgozását és az alakuló ellenzéki pártokkal való párbeszédet. Ahogy az ezt a folyamatot irányító Soros-féle körök és a ránk eröltetendő ,,gyarmatosító és országkifosztó” Washingtoni konszenzus kidolgozói, úgy Gene Sharp stábja is figyelhette a magyarország változásokat. Elégedetten konstatálhatták, hogy az átalakulás egy éven belül békésen végbemehet, mert nincs még csak részhatalommal rendelkező diktátor-típusú vezető Németh Miklós miniszterelnök és Grósz Károly pártvezető személyében sem. Igaz, működött még a felfegyverzett munkásőrség, amivel, mint fontos negatívummal, akadályozó erővel számolni kellett.

1989 nyár elején tehát a több szovjet csatlós államot is lángra lobbantani képes magyar tűzfészek kibontakoztatása több irányból is kontroll alá került, igy az Albert Einstein Intézet ,,fellélegezgetett”, egy sokszorta hatalmasabb diktatúrára összpontosíthatott. Néhány kelet-közép-európai szovjet blokkbeli ország szabad jövőjének megteremtésénél sokkal fontosabb volt a hatalmas és kiszámíthatatlan kommunista Kína belülről történő fellazítása, egy fajta népi ellenállás alapjainak lerakása. Ezen már hónapok óta dolgoztak, segítették az ellenállló diákszervezetek szervezését, ,,demokratizálását”. Ahogy azt korábban már említettem 1989 nyárelején, Gene Sharp és asszisztense, Bruce Jenkins, Pekingbe utazott. Teng Hsziao-ping feltehetően időben jelentést kapott a fölöttébb éber kínai titkosszolgálattól a két amerikai bajkeverőről. Nyilvánvaló volt, ha ők találkoznak a szervezkedő egyetemistákkal és anyagokat adnak át nekik a ,,békés” ellenállásról, az futótűzként elterjedhet el az egyetemeken. Teng mondta is a fiainak, ha hagyják tüntetni, demonstrálni a fiatalokat, annak elementáris lázadás és forradalom lehet a következménye. Fiai figyelmeztették, keményen csapjon le, mert győzhetnek és az egész családjukat felkötnék. Talán akkor, a családi megbeszélésen döntötték el, csírájában fojtják el az amerikai békés demokratikus eszmék elterjesztését. Szempont volt az is: példát mutatni a megzavarodott, elgyávult kommunista világnak, hogy a ,,pipogya” Gorbacsov engedékeny peresztrojkájával és glasznosztyjával szemben van más alternatíva is:

Bár Teng kíváncsi volt arra az ellenségeinél nagy tiszteletet kivívott ellenfelére, aki a tajvaniakat meg a dalai lámát is ellenük hangolta. Talán még találkozott is volna vele, de az események felpörögtek, az amerikai professzorral való játszadozásra már nem hagytak időt. A felbátorodó és egyre inkább elszemtelenedő pekingi diákellenzékre kellett koncentrálnia. Még mielőtt meghozta volna a döntését, már két héttel a Tienanmen téri események előtt szinte elkergettette a kínai hatóságokkal Gene Sharpot és Bruce Jenkinst az országból. (Teng alapjában véve jóságos és nagyformátumu politikus, hiszen ahelyett, hogy lefejeztette volna, életben hagyta őket. Mintha megsejtette volna, hogy Gene Sharpra más földrészeken és más országokban még nagyon sok éven át nagyon fontos szerepet válr.) A Tienanmen téri tüntetést pedig a csak békésen demonstrálni akaró, lázadó diákokkal együtt – nagyon bölcsen – vidékről felrendelt szabadság és demokrácia eszméktől még fertőzetlen kínai kommunista párt által agymosott katonákkal és tankarmádájukkal elsöpörtette. A bátor diákok hiába álltak a harkocsik elé, azok eltaposták őket. (A majdnem egymilliós kinai ellenállás megszervezéséről a 2. kötetünkben bővebben írunk)

A kínai kudarc után megint Európa került előtérbe. Soros György, az alapítványaival már több államban, így Magyaror-szágon is bomlaszotta a kommunista állampárti rendszert. A pénzével, alapítványaival és a külföldi egyetemekre Soros-ösztöndíjjal kijuttatott és gondosan kiválogatott diákjaival kinevelte és kiképeztetette az új vezetői elit liberálisait. Véres háborút ő sem akart, azért – amint arra egy korábban idézett Magyar Nemzet cikk is utalt, felvette a kapcsolatot az Alber Einstein Intézettel és Gene Sharppal. Nyilván nem adott neki közvetlen megbízást a magyar állampárti kormány megbuktatására, de a diktatúra megdöntés és hatalomváltás békés módszereit átvehette, és átadhatta magyar csapatának. 1989-ben és 1990-ben ugyanis mind a Fidesz, mind az SZDSZ akcióiban fellehetők a sharpi módszerek. Csakhogy ezeknek Mark Palmer akkori amerikai nagykövet is birtokában lehetett, mert a liberálisok ellenfelénél, Németh Miklós miniszterelnöknél is fellehető az MSZMP vezetőivel való szakítás, a hallgatólagos demokratizálódás, a békés átmenet gondolata, s ezt elősegítendő a Munkásőrség meglepetészerű lefegyverzése. Mark Palmernek jóbarátja és teniszpartnere volt a magyar miniszterelnök, rendszeresen találkoztak, s nem a Soros-t, meg az ő országot elfoglalni akaró csapatát támogatta, hanem közvetlenül a ma jól ismert Lauder (akkor ő Bécsben volt amerikai nagykövet), Reichman, Andrew Sarlós, Peter Munk és más magyar származású amerikai és kanadai milliárdosokat és a velük tartó budapesti befektetőket. Ezek nem politikai, hanem befektetési alapon érdeklődtek Magyarország íránt, és a pénzügyi lehetőségek, nem pedig Gene Sharp ajánlásai érdekelték őket. Ettől függetlenül a mindenről ismeretekkel rendelkező Mark Palmer Sharppal kapcsolatban is adhatott nekik alapvető infomációkat. Azt az alapvetést pedig, hogy a rendszerváltás legyen békés, vagy menjen végbe békésen ők is támogatták.

Magát Gene Sharpot egyébként az amerikai kormánykörökből azok, akik ismerték, nem nagyon kedvelték, mert ahol megjelent, majd ott maradt ott mindig az amerikai érdekek kerültek veszélybe. Feltehetően a berlini fal lebontása és a két német országrész békés egyesítése során is felhasználtak Sharp féle állam-átalakítási, és belső demokratikus rendszerkiépítési elemeket, olyanokat, amlyek a lakosságszámára is elfogadhatóak voltak. Lengyelországban könnyebben, és Csehszlovákiá-ban kicsit nehezebben, de ugyancsak végbement a vérengzés nélküli rendszerváltás. Romániában ezt nem tudták megcsinálni, mert a securitate, a román állambiztonság és Ceausescu a diktátor kemény kézzel irányított, magát az országot pedig a szovjetek vették célba a titkos atombomba kutatások miatt. Itt - hiába akadtak nyugaton tájékozott értelmiségiek, meg belső ellenzékiek – a félelem mindenkit kordában tartott, a KGB-nek kellett beavatkoznia az ország belügyeibe, román egyentuhába öltözött kisinyovból átdobott csapatok, mint ,,román” fellázadt csapatok támadtak Bukarestre, kirobbantották a forradalmat, felszámolták a diktatúrát védő securitate egységeket.

Összefoglalva: lehet, hogy személyesen is jelen volt Gene Sharp az 1989-1990-es kelet-közép-európai rendszerváltozásoknál, de csak titokban. A kínai, életét is veszélyeztető kudarc feltehetően elvehette a kedvét a helyszíni foradalmárkodástól, s legfeljebb megfigyelőként, vagy embereivel figyeltette és követte a történéseket. Ugyanakkor ezekből olyan, gyakorlatban is jól vizsgázott tapasztalatokkal lett gazdagabb, amelyekkel kiegészíthette a diktatúrák békés megbuktatásának, s a demokrácia kiharcolásának pontokba gyűjtött békés módszereit. Számára Kelet-Európa egy ideig egy laboratórium lett, ahol a tudós kipróbálhatta, letesztelhette a legelképesztőbb ötleteit.

1992-ben Gene Sharp felhagyott a fotellázadó gyakorlatával, szinte egyik napról a másikra ,,aktív forradalmárrá vált”. Thaiföld felől egy hajón besurrant Burmába és folyamatosan tartott szemináriumokat a gerilláknak. A rendszer stabilitásának aláásására és a junta megbuktatásának különfélet módszereire tanította őket.

A burmai ,,száműzetésben”, tovább kísérletezhetett, ahogy ő nevezte, figyelte ottani tanítványai fogékonyságát. Azt tapasztalta, hogy a gerillák csak a tudománya egy részét sajátították el, a tanult módszerek többségét elfelejtették. A dzsungelbeli mozgásuk során nem volt miből felidézni egyes fontos tennivalókat, ezért Gene Sharp megkérdezte az ellenállás irányítóitól, hogy készítsen-e egy rövid füzet-beli összefoglalót az erőszakmentes küzdelemről. Rábólintottak, kérték, hogy írja meg. Az eredmény "a diktatúrából a demokráciába," kézikönyv lett, amely eredetileg csak a lázadó burmai nép részére készült, de nemsokára az egész, elnyomás és diktatúrák elleni világ békés harcának a ,,bibliája” lett.

Bővebben a könyvben!