Szerves új-zélandi zöldkagyló, ízületvédő.

A Natur Tanya^® szerves zöldkagyló, természetes formában és kizárólag új-zélandi taréjos zöldkagylót tartalmaz, héj nélküli liofilizált (fagyasztva szárított) formában, hozzáadott adalékanyagok nélkül.

Adalékanyagmentes szerves zöldkagyló

A 800 mg liofilizált zöldkagyló 16 mg GAG-ot tartalmaz, vagy másnéven glükózaminoglikánokat (GAG), melyek az ízületi porcok alapját képezik.

Összetevők: adalékanyagmentes, liofilizált (fagyasztva szárított) természetes taréjos zöldkagyló (Perna canaliculus)por, kapszulahéj (zselatin).

Adagok száma a termékben: 60

Adagolási javaslat: Napi 2x1 kapszula, bő folyadékkal lenyelve.

Adagolási időtartam: Minimum 60 nap, maximum 120 nap.

Figyelmeztetés: Az ajánlott napi mennyiséget ne lépje túl! Az étrend-kiegészítő nem helyettesíti a kiegyensúlyozott vegyes étrendet és az egészséges életmódot!

• Kagylófélékre való allergia vagy intolerancia esetén nem fogyasztható 
• A termék 18 éves kortól alkalmazható
• A termék vérhígítók melletti alkalmazásával kapcsolatban konzultáljon a kezelőorvosával
• A termék alkalmazható cukorbetegség esetén
• A termék nem alkalmazható terhesség, és szoptatás időszakában

Tárolás: Száraz, hűvös helyen, gyermekek elől elzárva tartandó!

Arthritis ellen! 

Lehetséges hatásai

- Ízületi komplex készítmény
- Támogatja az egészséges ízületi működést
- Gátolja a tejsav-lerakódást
- Támogatja a csontok egész

- Elősegíti a csontképződést (törések esetén) 
- Tisztítja a csontokat 
- Olajozza az ízületeket 
- Fokozza az ízületi folyadék termelődését 
- Vértisztító hatása van 
- Serkenti a keringést
- Ízületi gyulladások és köszvényesetén fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatással is bír.

SZAKCIKK A SZERVES ZÖLDKAGYLÓ PORCVÉDŐ KAPSZULA alkalmazásáról:

Mire jó a Glükozamin-szulfát?

Forrás: www.hazipatika.com

Terápiás javallatok: különböző lokalizációjú enyhe- és középsúlyos artrózis (sokizületi gyulladás) kezelésére

 

Mellékhatások:

Klinikai vizsgálatok szerint a glükózamin-szulfát igen jól tolerálható. A kezelt betegek 15%-ában tapasztaltak mellékhatásokat, mind a glükózamin-szulfáttal, mind a placebóval kezelt betegcsoportokban. Ritkán, átmeneti jelleggel enyhe gyomorfájdalom, meteorizmus, székrekedés és hasmenés jelentkezhet. Kivételesen előfordult látászavar, hajhullás. Néhány esetben beszámoltak túlérzékenységi reakció fellépéséről (bőrkiütés, bőrpír, viszketés).

 

Túladagolás:

Véletlen, vagy szándékos túladagolásról nem számoltak be. A humán terápiás dózis 200-szorosát meghaladó adagban sem észleltek toxikus tüneteket.

 

Kölcsönhatás:

Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók.

Célzott interakciós vizsgálatok nem történtek, a glükózamin-szulfát –mint, endogén anyag- fizikai, kémiai és farmakológiai tulajdonságai, azonban nem valószínűsítik más gyógyszerekkel való interakciók előfordulását. A per os adagolású glükózamin-szulfát esetleg fokozhatja az egyidejűleg adott tetraciklinek és csökkentheti a penicillin, valamint a klóramfenikol felszívódását a gyomor-bél csatornából

 

FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

 

Farmakoterápiás csoport:

Egyéb nem szteroid gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények. ATC kód: M01A X05.

A glükózamin-szulfát kémiailag jól meghatározott vegyület, mely egy természetes anyag az emberi szervezetben jelenlévő amino-monoszacharid, a glükózamin sója. A glükózamin megtalálható a porc mátrixának poliszacharid láncában, valamint a sinovialis folyadék glükózaminoglikán összetevőjében.

 

A glükózamin-szulfát osteoartrózisban érvényesülő hatásának mechanizmusa nem teljesen ismert. In vitro és in vivo tanulmányok szerint fokozza a fiziológiás glükózaminoglikánok és proteoglikánok szintézisét a kondrociták, valamint a hialuronsav szintézisét a synoviociták révén. Kimutatták, hogy gátolni képes a porcot feloldó enzimek - kollagenáz, foszfolipáz A2 - működését, valamint egyéb szövetkárosító anyagok - szuperoxid szabad gyökök - képződését, továbbá a lizoszómális enzimek aktivitását. Valószínűleg ezek a hatások felelősek az in vivo kísérleti modellekben megfigyelt enyhe gyulladáscsökkentő hatásáért. A NSAID-szerekkel ellentétben a glükózamin- szulfát nem gátolja a prosztaglandinok szintézisét. Farmakológiai tanulmányok szerint a glükózamin-szulfát nem hat a szív-érrendszerre, légző rendszerre, sem a központi és az autonóm idegrendszerre. Klinikai hatásvizsgálatok történtek főként térd-artrózisban, részben gerinc és más ízületek, pl. csípő osteoartrózisának eseteiben.

 

A kéz osteoartrózisában a glükózamin-szulfát hatásossága nem nyert bizonyítást. A glükózamin-szulfát hatásossága és biztonságossága hosszantartó (3 éves) kezelés során térd osteoartrózis eseteiben nyert bizonyítást.

Glükózamin-szulfáttal adagolhatók egyidejűleg fájdalomcsillapítók, ill. NSAID-szerek, főként a kezelés kezdetén -mivel a glükózamin-szulfát tünetekre gyakorolt hatása 1-2 héten belül alakul ki-, valamint az állapot rosszabbodásakor. Hasonlóképp alkalmazható egyidejű fizikoterápiás kezelés is.

Farmakokinetikai tulajdonságok:

A glükózamin-szulfát farmakokinetikai sajátságait patkányban és kutyában tanulmányozták C14 jelzésű glükózaminnal. I.v. adást követően a glükózamin gyorsan eltűnik a vérpályából és különféle szövetekbe, pl. a májba, vesébe és az izületi porcba épül be. Vizsgálatok során a porcszövetben az izotóp glükózamin tartósabban megmaradt, biológiai felezési ideje mintegy 70 óra volt. Az izotóp glükózamin mintegy fele CO2-ként került kilégzésre a beadást követő hat nap során 30-40%-a a vizeletben, mintegy 2%-a a székletben jelent meg. Per os adagolást követően a glükózamin-szulfát gyorsan és teljesen felszívódik. A farmakokinetikai paraméterek és a metabolizmus folyamata a vénás adásnál tapasztaltakkal egyezőek. Emberben az iv., im. vagy p.o. egyszeri dózisban adott izotóp glükózamin farmakokinetikája az állatokban tapasztaltakkal egyező volt. Az abszolút biológiai hasznosulás emberben az izotóp glükózamin egyszeri per os beadását követően 25%-nak adódott a first pass máj-metabolizációnak köszönhetően, melynek során a per os adag 70%-a metabolizálódott. A gastrointestinalis felszívódás közel 90%-os volt, mivel a beadott aktivitásnak csupán 11%-a választódott ki a széklettel. Végeztek emberben tanulmányokat nem jelzett glükózamin iv. és p.o. adásával is, a glükózamin ioncserélő kromatográfiával történő, vérben és vizeletben való követésével. Bár ez a módszer jól értékelhető farmakokinetikai vizsgálatok végzéséhez nem elég érzékeny, az így nyert adatok mégis megfeleltek a jelzett glükózaminnal nyert adatoknak.

 

A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei:

Toxikológiai tanulmányok szerint a glükózamin-szulfát széles gyógyszerbiztonsági sávval rendelkezik. Az alább felsorolt preklinikai vizsgálatok során nem tapasztaltak toxikus hatásokat, vagy csak minimális mértékben, mely hatások reverzíbilisnek bizonyultak. Célszervi toxicitás egyáltalán nem volt kimutatható. Akut toxicitási vizsgálatok történtek egérben és patkányban, iv., im. és p.o. adagolással. A per os adag elérte az 5000 mg/ttkg-ot. Szubkrónikus toxicitási vizsgálatok történtek 4 hetes iv. adagolással nyúlban (80 mg/ttkg-ig), p.o. adagolással patkányban (240 mg/ttkg-ig) és 13 hetes iv. adagolással kutyában (300 mg/ttkg-ig). Krónikus toxicitási vizsgálatok történtek 52 hetes p.o. adagolással patkányban (2700 mg/ttkg-ig), 26 hetes p.o. adagolással kutyában (2149 mg/ttkg-ig). Embrió-toxicitási vizsgálatok történtek patkányban és nyúlban p.o. adagolással (2500 mg/ttkg-ig), valamint fertilitási vizsgálatok patkányban p.o. adagolással (2149 mg/ttkg-ig). Mutagenitási vizsgálatok történtek in vitro (5000 ?g/ml-ig), valamint in vivo p.o. adagolással patkányban (1592 mg/ttkg adagig) és egérben (7160 mg/ttkg adagig).A toxicitási vizsgálatok során alkalmazott napi adagok a humán terápiás napi dózis (20-25 mg/ttkg) sokszorosát jelentették.

 A REUMÁS ÍZÜLETI GYULLADÁS 
(Sokizületi gyulladás)

 

A reumatoid arthritis leggyakrabban a kis, de a nagyizületeket is érintő szimmetrikus, előrehaladó gyulladással és következményes ízület- és lágyrész-pusztulással járó kórkép.

 

A betegség intenzitása változó: az enyhébb esetektől - ezek aránya kevesebb, mint 5% - a gyógyszerrel is alig uralható, a beteg lerokkanásával és testszerte súlyos szervrendszeri tünetekkel járó kórformákig terjed.

 

 

Az ízületi funkció megőrzése és a betegség kimenetele szempontjából alapvető fontosságú a gyógyszeres kezelés keretében az ún. "bázisterápia" korai megkezdése, mert a csak tüneti terápiára hagyatkozó hozzáállás már az első két év során nagymértékű, visszafordíthatatlan ízületi pusztulást okozhat.

 

A reumatoid arthritis világszerte a népesség körülbelül 1%-át érinti. A betegség megoszlására jellemző, hogy háromszor annyi nőbeteg van, mint férfi. Döntően, mintegy 70%-ban tartós fájdalommal jár, a betegek hozzávetőlegesen 15-20%-ánál alakul ki súlyos mozgáskorlátozottság.

 

A rheumatoid arthritist az úgynevezett autoimmun kórképek közé sorolják, vagyis a betegség hátterében az immunrendszer zavara áll. Noha a szakirodalom számos hajlamosító tényezőt ismer, a betegség kiváltó oka ma még ismeretlen. Az örökletes hajlam kizárható.

 

A kezdeti panaszok nem jellegzetesek: a beteg gyengébbnek érzi magát, fogy. A reggeli kézmerevség már felhívhatja a kórképre a figyelmet, de ez ugyanúgy lehet kísérő tünete az igen gyakori, jóval ártalmatlanabb lefolyású ízületi degeneratív kórképeknek (artrózis) is. A kezek merevsége mellett a betegség fő jellemzője a szimmetrikus, mindkét oldalt érintő, tartóssá váló ízületi gyulladás. Egy idő múlva megjelenhetnek a betegséggel kapcsolatban jellegzetesnek tekintett reumás csomók a végtagok feszítő oldalán, a kézfejeken, az esetek ötödében a könyökökön, különösen a kifejezettebb fogyással járó kórformákban. Gyakorlott szakorvosban ezek a tünetek már a képalkotó eljárások alkalmazása és a laborértékek kézhezvétele előtt is felvetik a betegség gyanúját.

A betegség legkorábbi szakaszában dominál az ízületi gyulladás, ilyenkor fő teendő a további károsodások megelőzése.

A korai - középső szakaszban jellemző a mozgási nehezítettség, a mozgáskorlátozottság, az izomsorvadás, illetve a lágyrészek elváltozása; a csomó, az ín- és ínhüvely-gyulladás.
A 3-4 gyulladásos fellángolás után a rendszeresen begyulladó ízület tokjának sebészi rekonstrukciós műtéte indokolt lehet.

A középső szakasz vége felé már dominál az ízületpusztulás. A beteg ekkor önmagát már csak segítséggel tudja ellátni, gyakori a leszázalékolás. A képalkotó eljárások kifejezett porc- és csontpusztulást, előrehaladott állapotú ízületi deformitást, izomsorvadást és lágyrész-elváltozást mutathatnak.

A legkésőbbi, destruktív szakba, amely ma már nagyon kevés beteg osztályrésze, a deformitások uralják a képet; porcos-csontos összenövések miatt ágyhoz, kerekesszékhez kötött a beteg.

 

Noha az autoimmun betegségek a vérben jellegzetes autoantitestek megjelenésével járnak, fontos azt is tudni, hogy önmagában egy-egy laboratóriumi érték (pl. az autoantitest kimutatása) önmagában még nem jelzi biztosan az autoimmun-betegség, jelen esetben a rheumatoid arthritis - fennállását. Ha a kérdéses beteg pl. reumafaktor (RF) pozitív, ettől még akár egészséges is lehet. Az immunológiai laboratóriumi tesztek döntő többségénél az eredmény csak a klinikai kép ismeretében értékelhető, így pl. a reumafaktor negativitása nem zárja ki a rheumatoid arthritis (RA) létét, pozitivitása pedig az esetleges RA mellett még egy tucat más - többnyire gyulladásos - betegséget is jelenthet. Az autoimmun-betegségek, így a rheumatoid arthritis felismerését ezért a laborértékeken túl úgynevezett diagnosztikus vagy klasszifikációs kritériumok segítik.

A kórisme ma is gyakran az Amerikai Reumatológiai Kollégium kritériumain ("ACR criteria") alapul, amely az alábbiakat veszi figyelembe:

1. Ízületi merevség (reggel, több mint egy órán át)
2. Kezek érintettsége
3. Több mint 3 ízület érintett
4. Szimmetrikus ízületi gyulladás
5. Reumás csomók láthatók (az esetek 20-40%-ban)
6. A vérben úgynevezett "reumafaktor" észlelhető (megjegyzendő, hogy ez önmagában még nem vezet diagnózishoz, mert egyéb betegségek, egyes gyógyszerek is okozhatják a "reuma- faktor pozitivitást", arról nem is beszélve, hogy egészséges egyének mintegy 5%-nál is előfordulhat.
7. Jellegzetes jelek a röntgen-felvételen.

Az ízületi elváltozásokon kívül a rheumatoid arthritis szövődményeként kialakulhatnak ízületen kívüli (extraarticularis) tüntetek is. Ilyenek a bőr elváltozásai; márványozottsága, a kihegyesedő ujjbegyek, a pigmentációzavar, az idegrendszeri tünetek; a perifériás idegek degenerációja, a szem tünetei; a szemszárazság, hajszálérgyulladás a szemben. Ritkán a belső szervek is érintettek lehetnek, így például a szív - szívburok-gyulladás jelentkezik -, a tüdő (ritka, de jellegzetes csomók, mellhártyagyulladás megléte), illetve a vese, melynek degeneratív jellegű elváltozása az amiloidózis).