Az ezüstkolloid az újra felfedezett antibiotikum
A megfogalmazás nem pontos, antibiotikumnak hívták eredetileg az élő mikroorganizmusok által előállított antibakteriális molekulákat. A kémiai úton előállított hasonló hatású vegyületek helyes megnevezése a „kemoterápiás szer” volt. Az orvosi gyakorlatban manapság a két fogalmat összemossák, ezért hívhatjuk az ezüstkolloidot is „antibiotikumnak”, az egyszerűség kedvéért.
Bármilyen gyógyszerről is beszéljünk, lefontosabb tulajdonságaik az ún. farmakodinámia és farmakokinetika témakörébe tartoznak. Farmakokinetika foglalkozik a felszívódással, a szervezetben történő megoszlással és a kiválasztódással, a farmakodinámia pedig a hatóanyag és a beteg szervezet kölcsönhatásaival.
Az ezüstkolloidról annyit kell tudnunk, hogy az 7-14 atomos ezüst mikrokristályok tiszta vízzel alkotott szuszpenziója. A részecskék (lévén egyforma pozitív töltetűek) taszítják egymást, így a rendelkezésükre álló teret felrázás nélkül is egyenletesen töltik ki.
Az ezüstkristályok a nyelv alól gyorsan és akadálymentesen felszívódnak, mivel idegen anyagok, mozgósítják a szervezet immunrendszerének második vonalát, a falósejteket (azaz gennysejteket). Ezek a részecskéket felfalják, az emésztő űröcskéjükben, erősen savas vegyhatása mellett a kristályokból pozitív ezüst ionokat szabadítanak fel. Ezek a falósejtek fertőző ágensekkel szembeni hatékonyságát megsokszorozzák. Az ezüstkolloid tehát ott hat, ahol a fertőzés bekövetkezett, hiszen a gennysejtek vándorlását gyulladásos hormonok (citokinek) irányítják. Számos gyógyszert, gyógyterméket reklámoznak azzal, hogy „ott hat, ahol a betegség van. Ez igaz lehet az azitromicin antibiotikumra és az ezüstkolloidra, a többiek hatékonyságát a vérszint szabja meg.
Az ezüstkolloid-kórokozó találkozásra tehát a fehérvérsejtek emésztő űröcskéjében (lizoszóma) következik be. Az ezüst hatásának lényege a mikróba légzőenzimjeinek bénítása. Laboratóriumi környezetben eddig az ezüstkolloidot kb. 650 féle mikróbával szemben találták hatékonynak. Ez, természetesen, nem minden esetben használható ki. Az ezüstkolloid hatása ui. lassabban alakul ki, mint egy hagyományos antibiotikum esetén, ezért gyors lefolyású, súlyos fertőzések esetében alkalmazásuk nem tanácsos. Más a helyzet akkor, ha a fertőzés idült, és az életre nem veszélyes. Különösképpen, ha felmerül vírusfertőzés gyanúja is. Megelőzésre, pl. vírusosként induló járványos betegségek (influenza!) megelőzésében előnyösnek találtam, még védőoltások esetében is. Azok pl. könnyen hatástalanná válhatnak immungyengeség, vagy immungyengeséget okozó gyógyszerek egyidejű alkalmazása mellett. Az idült betegségek heveny fellángolásának megelőzésében a hagyományos antibiotikumok biztosan nem alkalmazhatók a mellékhatásaik és az antibiotikum rezisztencia veszélye miatt.
Az ezüstkolloid alkalmazható helyileg (nyálkahártyára, bőrfelületre), vagy szisztémásan. Ez utóbbi esetben a kolloidot 4 percig a nyelv alatt kell tartani, amit ez után a beteg lenyel, az már csak tiszta víz.
Az ezüstkolloid kiválasztódása és a szervezetből történő távozása két úton valósul meg: (1) gyors kiválasztódás a veséken keresztül, a távozó vizelettel, (2) máj által kiválasztva, az epével történő távozás. A kiválasztódás idült szakasza hetekig tart, ezért, a felhalmozódás veszélyének elkerülésére 6 hetes kezelés után 6 hét terápiás szünet tartása javasolható. Ez természetesen csak a szájon át történő, szisztémás kezelésre vonatkozik. Helyileg alkalmazva erre nincs szükség.