Hét érv a táplálék-kiegészítők mellett

Forrás: Dr. Poleszynski

Ráadásul, állítják a döntéshozók, bizonyos vitaminok és ásványi anyagok nagy dózisban károsak az egészségre. Az illetékesek abból indulnak ki, hogy a táplálék-kiegészítők ugyanúgy működnek, mint a gyógyszerek, ami egész egyszerűen nem igaz. Ugyanis a legtöbb vitaminnak, ásványi anyagnak és egyéb táplálék-kiegészítőnek a gyógyszerekkel ellentétben még nagy dózisban sincsenek komoly mellékhatásai.

Esszenciális és feltételesen esszenciális tápanyagok

A piacon több ezer táplálék-kiegészítő kapható, köztük több mint negyven esszenciális tápanyag önmagában, illetve különböző kombinációkban, ezek vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, és zsírsavak. Viszont léteznek "feltételesen esszenciális" tápanyagok is, amelyeket a szervezet normális esetben önmaga is elő tud állítani, de vannak olyanok, akiknél ezekből valami miatt nem termelődik optimális mennyiség. Ilyen például az L-karnitin, az alfa-liponsav, a betain, [7], a kondroitin-szulfát, a Q10, a kolin és bizonyos aminosavak, amilyen például a tirozin vagy az arginin, és az "esszenciális" cukrok, amelyeket normálisan a szervezet maga állít elő. [8]

Egészséges fiatalok szervezete általában megfelelő mennyiségű feltételesen esszenciális molekulát állít elő, de ezeknek a szintje nem mindig optimális. Márpedig ha a szervezet nem jut megfelelő mennyiségű ásványi anyaghoz és vitaminhoz, akkor a biokémiai folyamatokat katalizáló kulcsenzimek sem fognak optimálisan működni. [9] És vannak olyan enzimek is, amelyek bizonyos genetikai mutációk következtében csak akkor működnek jól, ha a normálisnál nagyobb mennyiségben jutnak kofaktorokhoz. Ha az esszenciális tápanyagokkal való ellátottság nem elegendő az enzimek optimális működéséhez, akkor egy átfogó, terápiás program keretében ezeket a "feltételesen esszenciális" tápanyagokat kívülről kell bevinni a szervezetbe.

Érvek a mikro-tápanyagok nagy dózisban történő pótlása mellett

Számos érv szól amellett, hogy az esszenciális tápanyagokból külön pótlást vigyünk be a szervezetbe. Ezeket az érveket az alábbiakban 7 címszó alatt foglalom össze. A legtöbb embernek akkor is célszerű valamilyen multivitamin táplálék-kiegészítőt szednie, ha egyébként kiegyensúlyozottan táplálkozik, mert ezek hozzájárulhatnak az egészségük megőrzéséhez, és bizonyos esetekben akár létfontosságúak is lehetnek. Az érveket véletlenszerűen veszem sorra, nem fontossági sorrendben tárgyalom őket.

1. A mezőgazdasági forradalom sokat rontott ételeink minőségén

Mióta a korábban vadászó és gyűjtögető őseink úgy tízezer évvel ezelőtt letelepedtek, és elkezdtek földet művelni, sok élelmiszer tápanyagtartalma szignifikánsan csökkent. Ez különösen igaz az elmúlt 60-70 évre, mióta a mezőgazdasági termelés már nem kicsi családi gazdaságokban, hanem hatalmas, műtrágya alapú farmokon zajlik, ipari méretekben. [15] A modern termények tápanyagtartalmának csökkenése azok régebbi változataihoz képest pontosan dokumentált. [16] Ez részben a talajerózióval, a földek esszenciális ásványianyag-tartalmának a folyamatos túlhasználat miatti csökkenésével függ össze, részben azzal, hogy mindig újabb és újabb növényfajokat kísérleteznek ki, amelyek gyorsabban és nagyobbra nőnek elődeiknél, magasabb a víz és a cukortartalmuk, viszont kevesebb bennük az ásványi anyag, és sokszor más makro-tápanyagokból (zsírokból, proteinekből és aminosavakból), továbbá antioxidánsokból is kevesebb van bennük.

Az élelmiszerek csökkent tápanyagtartalma kombinálva azzal, hogy a finomított termékek, mint a cukor, a fehérliszt és a finomított olaj, egyre nagyobb szerepet kap a modern ember táplálkozásában, azzal jár, hogy őseinknél jóval kevesebb tápanyaghoz jutunk. Az organikusan művelt farmok terményeinek általában magasabb az ásványi anyag tartalmuk, ott a növények lassabban nőnek és ezért több tápanyagot képesek felvenni a talajból. A tápanyagokban gazdag élelmiszerek közé tartoznak például a szardínia, a vadlazac, a rákok és kagylók, a tojás, a máj, a kelkáposzta, az amerikai kel, a spenót, valamint a tengeri hínárok és moszatok, a fokhagyma, a fekete áfonya és a fekete csokoládé. [17]

2. Az élelmiszerek tápanyagtartalma területenként más és más

Az élelmiszerek tápanyagtartalma földrajzilag jelentősen eltérő lehet, még akkor is, ha a mezőgazdaság által alkalmazott módszerek azonosak. Ezt az Egyesült Államokban 1948-ban dokumentálta a Rutgers Egyetem egy kutatója az úgynevezett Firman Bear riportban. [18] Ebben az időben a mezőgazdaság még kevésbé volt gépesített, továbbá a műtrágya és rovarirtó szerek használata sem volt általános. Az elemzés azt állapította meg, hogy ugyanazon élelmiszer ásványi anyag tartalmában régiónként jelentős eltérések lehetnek.

A talaj azokon a területeken, ahol viszonylag kevés eső esik, sokszor rendkívül nagy koncentrációban tartalmaz ásványi anyagokat, aminek meghatározó szerepe lehet az ott termelt növények tápanyagtartama szempontjából. Ezt jól dokumentálja egy 70 évvel ezelőtti könyv, a Tomorrow's Food (A holnap táplálékai). Egy George W. Heard nevű fogorvos azt találta, hogy a talaj a texasi Herefordban, rendkívül gazdag ásványi anyagokban.  Hereford neve azzal vált ismerté, hogy ez az a "város, ahol nem ismerik a fogfájást". Ugyanis 1942. január 29-én megjelent egy újságcikk arról, hogy Hereford az a város, ahol a legkevesebben szenvednek fogszuvasodásban az egész Egyesült Államokban. [21] Heard tudta, hogy a talaj arrafelé igen gazdag ásványi anyagokban, és azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az emberek ott az átlagnál kevesebb feldolgozott élelmiszert és sok nyers tejet fogyasztanak.

A legújabb kutatások szerint a talaj szeléntartalmának különbségei következtében jelentős eltérések lehetnek az állatok húsának a szeléntartalmában. [22] Finnországban például a talaj szeléntartalma alacsony, ezért a hatóságok az 1980-as évek elején úgy döntöttek, hogy szelénnel kell dúsítani a kereskedelemben kapható műtrágyákat. Mikor négy évvel később megnézték 108 egészséges fiatal személy vérének szeléntartalmát, azt találták, hogy az 50 százalékkal magasabb volt a korábbinál.

Ugyanez a helyzet a magnéziummal is. Gyakran előfordul, hogy a talaj magnéziumtartalma a túlhasználat következtében kimerül, és ez a létfontosságú ásványi anyag nincs jelen megfelelő mennyiségben a trágyában sem. Márpedig azok a termények, amelyek magnéziumban gazdagabb földekről származnak, több magnéziumot tartalmaznak, mint azok, amelyeket magnéziumhiányos talajban termesztettek. Az USA lakosságának a 70-80 százaléka magnéziumhiányos, ami sok egészségügyi problémát okoz. [24] Ezért a magnéziumpótlás megoldás lehet minden olyan esetben, mikor az ember nem jut olyan zöldségekhez, amelyeket megfelelő mennyiségű magnéziumot tartalmazó talajban termesztettek.

3. A stressz és a modern élet növeli szervezet tápanyagigényét

A mentális stressz fokozza bizonyos tápanyagok kiválasztását, ezért ilyenkor azokból a szokásosnál nagyobb mennyiségre van szükségünk. Ezek közül a legfontosabbak a magnézium és a C-vitamin. Mindkettőből az átlagosnál többet "fogyasztunk el" fizikai megterhelés vagy mentális stressz esetén. [24, 25] Vadászó és gyűjtögető őseinkhez képest mi, modern emberek sokkal több stresszt vagyunk kénytelen elviselni. Az ősembernek csak alkalmilag, harc vagy a menekülés közben kellett izgulnia, manapság azonban sok ember folyamatos stresszben él.

A C-vitamin védi az agyat és az idegrendszert a stressz okozta károsodástól, mivel a neurotraszmitter vegyületek, pl. az adrenalin és a noradrenalin szintéziséhez és fenntartásához a szervezetnek sok C-vitaminra van szüksége. [25] C-vitaminra a kollagén regenerálódásához is szükség van, mely kollagén létfontosságú a bőrünk, az ereink, a csontjaink, az ízületeink és az izmaink megfelelő működéséhez. Ha ezek valamilyen fizikai megterhelés következtében károsodnak, nagyobb mennyiségű C-vitaminra van szükségünk. Egy ellenőrzött vizsgálatban, amelyben 91 olyan felnőtt vett részt, akik 2-3 hónappal a 2011-es nagy Új-Zélandi földrengés után még mindig fokozott stresszt és szorongást éltek át, a résztvevőket három csoportra osztották, abból kettőnek mikro-tápanyagokat tartalmazó széles spektrumú, táplálék-kiegészítőt adtak kisebb, illetve nagyobb dózisban [26]. Az eredmény az volt, hogy az érintettek stressztűrő képessége javult, mégpedig azoknak a legnagyobb mértékben, akik a legnagyobb dózisban kapták a táplálék-kiegészítőt.

Az élelmiszerek a feldolgozás során veszítenek tápanyagtartalmukból, ezért a végtermék gyakran már csak a töredékét tartalmazza annak a mennyiségben, ami az eredetiben megvolt. Erre jó példa amikor a gabonából fehérlisztet állítanak elő, [1] aminek sokkal alacsonyabb a tápanyagtartalma, mint a teljes kiőrlésű gabonának. Az élelmiszerek tápértékének csökkenése azóta gyorsult fel, hogy a teljes értékű táplálékokat részekre osztották, és például csont nélküli csirkemellet árulnak.

4. A környezetszennyezés következtében szervezetünknek több magas tápanyagtartalmú élelmiszerre van szüksége

A vegyipar, a mezőgazdaság által használt növényvédő szerek és rovarirtók, az antibiotikumokkal kezelt állatok, a szállítás és műanyag csomagolás okozta környezetszennyezés következtében nagymértékben megnőtt az igény a hatékony méregtelenítésre. [29] Erősen szennyezett világunkban a megnövekedett méregterhelést úgy tudjuk kompenzálni, ha növeljük a méregtelenítést elősegítő tápanyagok bevitelét, például nagyobb dózisban fogyasztunk táplálék kiegészítőket, például antioxidánsokat, C és E vitamint és szelént, amelyek segítenek eltávolítani a szervezetből a káros kémiai anyagokat. Az is hasznos lehet, ha rendszeresen szaunázunk, időnként böjtölünk és egészségesen táplálkozunk, ami azt jelenti, hogy például sok leveles zöldséget, színes zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk. [30]

Egy nemrégiben megjelent tanulmány azt jósolja, hogy a globális felmelegedés következtében világszerte csökkenni fog egy sor élelmiszer tápanyagtartalma. [31] A légkör széndioxid tartalma az elkövetkező 30-80 évben át fogja lépni az 550 ppm-et, ami azt jelenti, hogy bár nagyobb lesz a terméshozam, az élelmiszerek energiaegységenkénti fehérje, vas és cink tartalma csökkenni fog. Vagyis ha ugyanúgy táplálkozunk, mint eddig, és nem számolunk más, az élelmiszertermelést befolyásoló klimatikus tényezőkkel, akkor a tudósok szerint 2050-re csak a széndioxid megnövekedett mennyisége miatt további 175 millió ember lesz cinkhiányos és további 122 millió fehérjehiányos .Ha a termények vastartalma csak egy kicsit is csökkeni, akkor jelentősen megnő majd a vérszegénységben szenvedők száma.

5. Az RDA (ajánlott napi tápanyagbevitel) az esszenciális tápanyagok tekintetében túlságosan alacsony

Az ajánlott referencia tápanyagbevitelt (NRI) az Egyesült Királyság illetékes hatóságai és az EU Élelmiszerbiztonsági Hatósága úgy állapította meg, hogy az a populáció 95 százalékának megfeleljen. [32] Ezek az ajánlások összesen 41 kémiai anyagra [33], köztünk 13 vitaminra, 17 ásványi anyagra, illetve nyomelemre, 9 aminosavra és 2 zsírsavra vonatkoznak. A probléma az efféle irányelvekkel az, hogy az emberek nem biztos, hogy az optimális mennyiséghez jutnak hozzá az adott tápanyagokból, hanem csak éppen annyihoz, hogy az elfogadott sztenderdek szerint ne minősüljön tápanyaghiányosnak. Hiszen minden ember más és más, biológiai szükségleteink egyénenként eltérőek, vagyis nem mindenkinek van ugyanolyan mennyiségre szüksége egy adott tápanyagból. Sok vitamin és ásványi anyag esetében ezért járulékos haszonnal járhat, ha azokat magasabb dózisban visszük be a szervezetünkbe.

Idősebbeknek és betegeknek számos tápanyagból az átlagnál nagyobb mennyiségre van szüksége. Ez különösen vonatkozik a C és D-vitaminra, a vasra és a magnéziumra.

6. A különböző tápanyagok optimális mennyiségben fogyasztva védik az egészséget és lassítják az öregedést

Az optimális tápanyagbevitel fontosságának egyik fő szószólója az ismert biokémikus, Bruce Ames, aki "a tápanyagok fontossági sorrendjének felállítását" javasolta, amelyben például azoknak az enzimeknek, amelyek a megfelelő sejtműködés fenntartásáért felelősek, kevesebb esszenciális tápanyagra van szükségük, mint azoknak, amelyek a rövidtávú életben maradást szolgálják, például éhínség idején. [35]

A vitaminok és ásványi anyagok magasabb szintje lassítja a mitokondriális öregedést és gyorsítja az olyan óriásmolekulák regenerálódását, mint a DNS és a kollagén, illetve általában is javítja a sejtműködést. Ez bőven elég ok arra, hogy az ajánlottnál nagyobb mennyiségben vigyünk be a szervezetünkbe vitaminokat és ásványi anyagokat. A táplálék-kiegészítők részben azáltal lassíthatják az öregedést, hogy mérsékelik a szabadgyökök káros hatásait, amelyek nagy szerepet játszanak sok betegség, például a szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve a rák kialakulásában. [36] A szervezet optimális hormontermeléséhez szükséges, természetben is előforduló hormonok és/vagy kofaktorok pótlása jelentősen meghosszabbíthatja az életet, amennyiben a szervezet maga az optimálisnál kevesebbet termel belőlük. [37] Ez különösen fontos olyankor, ha valaki genetikailag hajlamos valamilyen betegségre.

Nem könnyű minden tápanyagból optimális mennyiséghez jutni, még akkor sem, ha valaki kizárólag jó minőségű, tápanyagokban gazdag ételeket, például húst, belsőségeket, halat, kagylót, baromfit, tojást, dióféléket, gombát, zöldséget, bogyós és egyéb táplálékban gazdag gyümölcsöket fogyaszt. Bizonyos tápanyagok, például a folát vagy a zöldségekben található karotinoidok könnyebben felszívódnak a feldolgozott, mint a nem feldolgozott ételekből. Bár a zöldségeket jó vitaminforrásoknak szokták tekinteni, például a sárgarépáról azt gondolják, hogy sok benne az A-vitamin, de valójában A-vitamin csak állati eredetű termékekben van, mint amilyen a máj, a tojássárgája, a tőkehal, és a tőkehalmáj olaj. (A sárgarépában béta-karotin van, amit sokan -pl. pajzsmirigy alulműködésben szenvedők- nem tudnak A-vitaminná alakítani.) Bár a nyers zöldségek fogyasztásának sok előnye van (C-vitamin- és rosttartalmuk, illetve a bennük levő mikrobák miatt), a karetoniodok (alfa-/béta-karotin, lutein, likopin) a nyers zöldségekből kevésbé szívódnak fel, mint ha főzött formában fogyasztjuk őket, és még előnyösebb, ha zsírt is adunk hozzájuk. [38, 39] A zöldségekben levő tápanyagok jobban felszívódnak, ha megrágjuk, feldaraboljuk vagy pépesítjük őket [38], a húsok főzése és darálása pedig csökkenti az azok megemésztéshez szükséges energiát [40], továbbá fokozza a bennük levő tápanyagok felszívódását. [41]

Az optimális tápanyagbevitellel kapcsolatos értékeket az orvosokból, kutatókból és tudósokból álló Bizottság szerint:

"Az emberek tévedésben vannak, amikor azt hiszik, hogy aki "kiegyensúlyozottan táplálkozik", az feldolgozott ételekből is hozzájut minden fontos tápanyaghoz, amire szüksége van. Ezzel szemben az igazság az, hogy ahhoz, hogy szervezetünk megfelelő mennyiségű vitaminhoz és ásványi anyaghoz jusson, az szükséges, hogy minél több teljes értékű, feldolgozatlan táplálékot fogyasszunk, és hozzá okosan összeválogatott táplálék-kiegészítőket is szedjünk."

A jól ismert példa a C-vitamin, amelynek fontos szerepe van a vírusok, illetve a baktériumok okozta betegségek megelőzésében és leküzdésében, továbbá segít a szervezetnek megszabadulni a különböző a szerves és szervetlen méreganyagoktól. [45] A C-vitamin ezen kívül csökkenti a rák kockázatát, erősíti a kötőszöveteket (kollagén), továbbá a mellékvese kortizol termelésének fokozása révén csökkenti a stressz káros hatásait. A szükséges adag belőle mindenkinél más és más. A Nobel-díjas Linus Pauling szerint az optimális napi C-vitamin szükséglet 250 mg és 20 gramm között változik. [46] Mivel a C-vitamin szabad formában vizet vonz a belekbe, sokaknál már napi 1-2 gramm C-vitamin laza székletet, puffadást és/vagy hasmenést okozhat, míg mások, akiknek magasabb a stressz-szintjük, egyszerre 5-6 grammot is jól tolerálnak. Azt a C-vitamin dózist, ami egy konkrét személy esetében már laza székletet okoz, "bél toleranciának" nevezik. Az ilyen problémák elkerülése érdekében célszerű a szükséges napi C-vitamin mennyiséget a nap folyamán több alkalomra elosztva bevenni.

Ha a szervezet valamilyen betegség következtében stresszes állapotban van, akkor a belek természetes módon több C-vitamint kötnek meg, mivel ilyenkor magasabb az ember C-vitamin szükséglete. Az optimális mennyiség megtalálásához célszerű addig emelni a dózist, amíg a béltolerancia határát el nem érjük. Súlyos betegségben szenvedők több adagra elosztva akár napi több mint 100 000 mg C-vitamint is bevehetnek, anélkül, hogy laza székletük lenne tőle. Liposzomális C-vitaminnál magasabb a béltolerancia határ, mivel azt ilyen esetben közvetlenül a sejtmembrán köti meg, így az magasabb dózisban sem okoz hasmenést.

7. A korrekt tájékoztatáshoz való hozzájutás alapvető emberi jog

Az élelmiszerekkel és az esszenciális tápanyagokkal, illetve az elfogyasztott ételeknek az egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatos korrekt tájékoztatás alapvető emberi jog. Ennek a tájékoztatásnak véleményünk szerint nemcsak az egyes élelmiszerek tápanyagtartalmára kellene kiterjednie, hanem arra is, hogy a különböző táplálék-kiegészítők hogyan segítenek megelőzni, illetve leküzdeni a tápanyaghiány okozta betegségeket. Lehetővé kellene tenni, hogy mindenki szabadon megvásárolhassa a jó minőségű és egészség szempontjából kulcsfontosságú táplálék-kiegészítőket, és a hosszú, egészséges élet projekt keretében szabadon használhassa azokat az öregedés lassítására és a stressz okozta betegségek megelőzésére. És ebbe az is beletartozik, hogy mindenkinek legyen joga visszautasítani az orvosok által a tünetek enyhítésére felírt szintetikus, sokszor életveszélyes gyógyszereket. [48, 49]

Összefoglalás

A táplálék-kiegészítők használata széles körben elterjedt. A nagy dózisban szedett vitaminok azért fontosak, mert segítenek a szervezetnek regenerálódni betegségek után, illetve megelőzni bizonyos betegségeket. Sok vitamin a hivatalosan ajánlottnál akár 10-100-szor nagyobb dózisban sem ártalmas. Vannak országok, amelyeknek egészségügyi hatóságai óva intenek a táplálék-kiegészítők esetleges negatív mellékhatásaitól, bizonyos kiegészítők esetében akár magasabb mortalitással is fenyegetve azokat, akik "túl sokat" szednek belőlük. Holott ezek a szerek több mint 80 éven keresztül szabadon hozzáférhetők voltak, és tudjuk róluk, hogy biztonságosak, megfigyelt mellékhatásaik néhány kivételtől eltekintve egészen enyhék.

Bizonyos vitaminokból és ásványi anyagokból (A-vitamin, kalcium, vas, szelén) kétségtelenül lehet túl sokat fogyasztani, ami fokozhat egy fennálló egyensúlyhiányt vagy egy másik ásványi anyag hiányát okozhatja (magnézium, cink). Fontos továbbá, hogy az omega-6 és omega-3 zsírsavak egyensúlya ne boruljon fel, ugyanis a legtöbb ember nem jut elegendő omega-3-hoz, viszont túl sok omega-6-ot fogyaszt. Kis gyerekeknek nem szabad felnőtt adagot adni például A-vitaminból vagy vasból, továbbá csecsemőknek és kisgyerekeknek nem célszerű tabletta formában adni a vitaminokat, mert az megakadhat a torkukon. A legtöbb embernek valószínűleg előnyös, ha széles spektrumú multivitamin/ásványi anyag kiegészítőt szed, amivel egy alapszinten elkerülheti a tápanyaghiányos állapot kialakulását.

A gyógyszerekkel összehasonlítva a létfontosságú tápanyagok pótlása kifejezetten ártalmatlan. De tudnunk kell, hogy vannak forgalomban rossz minőségű táplálék-kiegészítők is, illetve olyanok, amelyek toxikus anyagokat, például kadmiumot tartalmaznak. Az egészségügyi hatóságok felelőssége, hogy potenciálisan ártalmas vagy rossz minőségű táplálék-kiegészítők ne kerülhessenek forgalomba, és hogy a jó minőségű szerek viszont szabadon és elfogadható áron hozzáférhetők legyenek.

(Dag Viljen Poleszynski, PhD, a Helsemagasinet [Egészség magazin] szerkesztője https://vof.no/arkiv/ .)